• Facebook - Black Circle
  • Black Instagram Icon
  • Black YouTube Icon

© Fényképek / Photography: Molnár Júlia Dóra

A honlapon közzétett összes fénykép és családi felvétel bármely módon történő felhasználása

csak a fényképek szerzőjének hozzájárulásával történhet.

Rólunk

Molnárné Tóth Beáta
Molnár Júlia Dóra

A nagyszülők által vásárolt és 25 éven át művelt szőlőbirtokot "minden örömével és gondjával együtt" 1996-ban kapta meg a családunk: a szülők, Bea és Jocó, valamint a három testvér, Marci, Dóra és Anna. Ekkor ismét új időszámítás kezdődött a birtok életében. A családfő, Jocó nyújtotta biztos háttér lehetőséget teremtett egy fajtatiszta, korszerű ültetvény telepítésére, és a présház felújítására. Jelenleg kettőnk munkája a szőlővel és a borral kapcsolatos feladatok intézése, mindenkor tudva és érezve a hátunk mögött a család segítő támogatását.

 

„Az én történetem a birtok életében népmesei fordulat, de éppen ezért élvezem ennyire, hogy sok kanyar után megérkeztem ide. Budapesten születtem, tanultam és éltem, sokáig elképzelni sem tudtam, hogy az "itthon" máshol is lehet, pláne Badacsonyban, ami kisgyerekként maga volt a paradicsom, de később kicsit elkerültem, mert akkoriban nekem lassú volt itt az élet.

2012-ben édesanyám szólt, szükség lenne segítségre a hárslevelű szüretelésénél, úgyhogy jöttem. És ott valami elkezdődött... Addig több területen kipróbáltam magam, elég sok mindennel foglalkoztam, de hirtelen abban nyert értelmet a munka, hogy ott álltam a tőke mellett, megfogtam a fürtöt, teltek a ládák, vittük feldolgozni, aztán kísértem a bor fejlődését, és végül kezembe fogtam a palackot. Nagyon erősen hívni kezdett a szőlő és a birtok, mert hiába volt kiskorom óta előttem a lehetőség, ez a szüret kellett hozzá, hogy világossá váljon, itt a helyem.

Leültem a szüleimmel, és elmondtam nekik, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, átvennék tőlük mindent, ami a szőlővel és borokkal kapcsolatos. Ők megbíztak bennem, mindketten mellettem állnak és segítenek az elindulásban, ami több szempontból is messziről jöttként, nagy segítség, sok erőt ad.

A mi családunk nem borászgeneráció a hagyományos értelemben, én mégis valahol harmadik generációsnak tartom magam a bor és birtok történetében, hiszen azt, amit a nagypapám kezdett és a szüleim egyre magasabb minőségre emeltek, én vihetem tovább és formálhatom. 

Így érkeztem végül vissza ide, a gyerekkori nyarak helyszínére, ugyan gyökeresen más képzettséggel, de nyílt szívvel és tele tettvággyal.”

„1971-ben a környéket járták a szüleim, eladó „nyaralót” kerestek a parton. Füstös konyhás öreg présház – a gerendába az 1771-es évszám volt bevésve –, és hagyományos, öreg szőlő lett belőle... Mert amikor kislányként édesapám kezét fogva felértünk a kisörsi szőlőhegyre és elénk tárult ez a csodálatos táj, tudtuk, hogy nem keresünk tovább.

A ház előtti „ülőkövön” Mári néni üldögélt, aki 80 évesen is fönt lakott a hegyen, ahol született. Ugyanilyen kedves helye volt sok éven át az én nagymamámnak, „mamikának” is ez a formás, szép kő. Ma is itt áll a ház előtt… Mert itt kő van mindenfelé, megterem a földben – ahogy az itteniek mondták.

És akkor a szüleim belevágtak a szőlőművelésbe. Könyvekből megtanulták amit lehetett, aztán meghallgatták és megfogadták az öregek tanácsait a hegyen.

Sosem felejtem el az első szüretet. Rokonok, barátok, kollégák jöttek az első hívó szóra. A puttony még fából volt, a zúzóból cementkádba hullottak a szőlőszemek, az öreg kosaras prést kézzel húzták a férfiak még éjszaka is többször felkelve, az édes mustot tőtikével töltötték a hordókba a kőboltozatos öreg pincében. És sikerült, a bor finom lett! Azóta szinte minden nyaramat a hegyen töltöttem, a szüleimmel, a nagymamával, majd a családommal.

Jönnek barátok számosan és maradnak, amíg dolguk engedi, mert itt fenn a hegyen szinte megáll velünk az idő.

Jönnek ismeretlenek is, mert a táj szépsége mindenkit elbűvöl és az itt termett szőlőből készült borok maradni késztetnek. 

Szőlőhegyen vagyunk, hajdani öreg présházak között, csend, nyugalom, táj és ember évezredes harmóniájában.”

Ilyenek voltunk...